Intézménymutató:
Hadtorteneti Intezet es Muzeum (Budapest)
2008. február 20.
A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB) hét év alatt, lelkiismeretes, felelősségteljes kutatómunka után, sikerült azonosítani több mint 1500 hősi halott eltemetési helyét – sokakat név szerint – a tordai csatában életüket vesztett több mint 2500 hősi halált halt honvéd közül. Számos helységben több mint harminc emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet hoztak létre. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra bevésve örökítették meg, összegezte tevékenységüket Pataky József, a THHB elnöke. Köszönik az Illyés, Communitas és Pro-Professione Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagi támogatását. 2008-ban Bonchida következik, itt kell maradandó emlékoszlopot állítani, a bonchidai református temetőben ugyanis 109 honvéd nyugszik, akik a tordai csatában szerzett sebeikben haltak bele a Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházban. Az első katonát 1944. szeptember 19-én temették el, az utolsót október 9-én. Négy nap múlva, október 13-án a Bánffy-kastélyt felgyújtották. Az alapítványokhoz már nem pályázhatnak, ezek Magyarországon megszűntek! Így csak a múltat tisztelő, nemes lelkű adakozókra, támogatókra számíthatnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a magyar és román állam között hatvannégy év elmúltával sem hozták létre a hadisírok gondozására vonatkozó, államok közötti egyezményt! /Pataky József, a THHB elnöke: Bonchidán tervez emlékművet állítani a THHB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2008. június 21.
Két marosvásárhelyi huszártiszt naplójából, emlékirat-töredékeiből, illetve tiszttársaik napló-, feljegyzés-, szemtanújelentésének töredékéből, hadijelentésekből és más forrásokból egybeírt történet kerekedett ki Koszta István nemrégiben megjelent Huszártörténet című könyvében. A kötet magánkiadás, a csíkszeredai Tipographic nyomdaüzemében készült. A törzsanyag jelentős része a m. kir. marosvásárhelyi 9. huszárezrednek a háborúban való részvételről szól, az elfelejtett marosvásárhelyi 9. huszárezred regényes története. A terjedelmes kötet előszavát dr. Balla Tibor alezredes, hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum bécsi kirendeltségének helyettes vezetője írta. /Huszártisztek naplója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./
2008. július 14.
Az Arad megyében fellelt honvédsírokról az ügy lelkes támogatója, Tóth Csaba megyei tanácsos elmondta, amit tud, az négy településhez – Gyorok, Pankota, Borosjenő és Borossebes – kötődik. Gyorokon a második világháborúban, amikor a magyarok visszavonultak, körülbelül 30-40 katonát lelőttek, közülük 17-18 személyt lehoztak a temetőbe, és közös sírt emeltek nekik. 2000–2001-ben az emlékmű teljesen tönkrement, akkor eldöntötték, kialakítanak egy sírkertet. Az ő segítségét is kérték, dicséret illeti Lőrincz Istvánt és társait, akik pénzt gyűjtöttek és minden sírt külön kiöntöttek betonnal. Tóth Csaba akkor megkereste Magyarországon a Honvédelmi Minisztériumot, onnan a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz tartozó Hadisírgondozó Intézethez irányították. Félévnyi levelezés után értesítették, hogy az ügyet 100 ezer forinttal támogatják. A pénzt azóta sem kapták meg. Ennek ellenére megpróbálják befejezni a Gyorokon megkezdett munkát. Reménytelen a borossebesi helyzet. Itt van egy legelő, ahol nyolc-kilenc honvéd halt meg. Tóth Csaba ismét megkereste a Hadisírgondozó Intézetet, de a nyilvántartásukban ott nem szerepel halott, csak sok eltűnt. A magyar jogszabályok alapján eltűntről nem adhatnak ki adatokat. Borosjenőben öt-hat honvéd sírja a temetőben található, jó állapotban vannak a sírkövek. Pankotán nyolc-kilenc honvéd sírhelye van. /Irházi János: Rögös utak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./
2008. július 16.
Koszta István Huszártörténet /Csíkszereda/ címmel magánkiadásban közzétette, jegyzetekkel ellátta és megírta a magyar királyi marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred történetét levéltári dokumentumok, emlékiratok, naplók, szemtanúk vallomásai alapján. A könyvet dr. Balla Tibor hadtörténész és dr. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros lektorálta. A könyvet Budapesten, a kézirat elkészítését támogató Hadtörténeti Múzeumban mutatták be. Koszta István gazdasággal, kisebbségtörténettel, politikatudományi kérdésekkel foglalkozó újságíró volt, aki most hadtörténeti könyvet tett le az asztalra. Családi megbízással indult munkája. Koszta nagyapja után kutatva eljutott a Budapesti Hadtörténeti Intézetbe. Ott elővették nagyapja törzslapját. Megírta a kért vázlatos családtörténetet, viszont megfogta a téma. A Hadtörténeti Levéltár munkatársainak baráti együttműködése révén megtalálta az ezred iratait. Ezeket kilencven éve senki nem vette elő. Egymás után talált naplókat, ezrednaplót stb. És itt kezdődött a hadtörténet. Összességében hatévi kutatói munkája van a megjelent könyvben. A kiegyezéstől a világháború végéig követhető a huszárezred története és vele együtt két erdélyi város – Marosvásárhely és Szamosújvár – élete, áttételesen Erdély története. /Oláh-Gál Elvira: A 9. huszárezred regényes története. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 16./
2008. július 16.
Koszta István Huszártörténet /Csíkszereda/ címmel magánkiadásban közzétette, jegyzetekkel ellátta és megírta a magyar királyi marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred történetét levéltári dokumentumok, emlékiratok, naplók, szemtanúk vallomásai alapján. A könyvet dr. Balla Tibor hadtörténész és dr. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros lektorálta. A könyvet Budapesten, a kézirat elkészítését támogató Hadtörténeti Múzeumban mutatták be. Koszta István gazdasággal, kisebbségtörténettel, politikatudományi kérdésekkel foglalkozó újságíró volt, aki most hadtörténeti könyvet tett le az asztalra. Családi megbízással indult munkája. Koszta nagyapja után kutatva eljutott a Budapesti Hadtörténeti Intézetbe. Ott elővették nagyapja törzslapját. Megírta a kért vázlatos családtörténetet, viszont megfogta a téma. A Hadtörténeti Levéltár munkatársainak baráti együttműködése révén megtalálta az ezred iratait. Ezeket kilencven éve senki nem vette elő. Egymás után talált naplókat, ezrednaplót stb. És itt kezdődött a hadtörténet. Összességében hatévi kutatói munkája van a megjelent könyvben. A kiegyezéstől a világháború végéig követhető a huszárezred története és vele együtt két erdélyi város – Marosvásárhely és Szamosújvár – élete, áttételesen Erdély története. /Oláh-Gál Elvira: A 9. huszárezred regényes története. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 16./
2008. augusztus 30.
Tamás Sándor megyei tanácselnök fogadta a Kovászna megyében hivatalos látogatáson lévő magyar nagykövetet, Füzes Oszkárt. A beszélgetések egyik témája az Ojtoz a hadak útján hadtörténeti kiállítás épületének felújítása és a gyűjtemény elhelyezése volt. A nagykövet véleménye szerint a hódmezővásárhelyi támogatás mellett a magyar Honvédelmi Minisztériumnak a budapesti Hadtörténeti Múzeum révén kell segítenie az ojtozi állandó kiállítás létrejöttét. A jelenlévők elhatározták, hogy a leendő múzeum gyűjteményének anyagát átmenetileg a berecki Gábor Áron Alapítvány székházánál helyezik el. /(sylvester): Fogadás a magyar nagykövet tiszteletére. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./
2009. január 30.
A Magyar Kultúra Napja csíkszeredai rendezvényeire meghívottként érkezett együttesével Sebő Ferenc. Az eseményen a neves zenész és népzenekutató, néhai édesapja, vitéz Sebő Ödön több kiadást megért memoárjának (A halálraítélt zászlóalj. Gyimesi-szoros, 1944) 2008-as, új kiadását mutatta be. Amiről a könyv szól, sok ember szívében ott volt, de arról sokáig nem lehetett beszélni. Sebő Ödön idő fejjel fogott neki emlékei megírásának. Amikor írni kezdett, egyre több dolog jutott az eszébe. Amikor úgy érezte, nem emlékszik az időpontra, akkor a Hadtörténeti Múzeumba ment, hogy pontosítsa a történteket. Gyenge fegyverzettel, igen kevesen, ötvenszeres túlerő ellenében léptek fel. Mindenféle trükköt elkövettek, innen lőttek, onnan lőttek, mintha többen lennének. A néhány száz ember mellé, akikkel kitörtek a gyimesi harapófogóból, Németország felé haladva egyre többen és többen csatlakoztak. Az egységeiktől elszakadtak menedéket találtak Sebő Ödönnél, aki rendezett alakulatával vonult. Sokan neki köszönhették a túlélést. /Cseke Gábor: Tanúságtevő könyv bölcsőjénél. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30.
2009. február 25.
Először Budapesten, aztán Magyarország több városában, majd Szlovákiában szerepelt, most pedig az Arad megyei Kisiratoson látható – Romániában elsőként – a gr. Batthyány Lajos 1848-as miniszterelnök hadseregszervező munkáját bemutató értékes kiállítás a kultúrotthonban. Dr. Kedves Gyula alezredes, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum aligazgatója, a kiállítás rendezője elmondta: a politikus-miniszterelnök munkásságának ez az oldala kevésbé ismert. Az aradiak körében jól ismert dr. Zakar Péter szegedi történész közvetítésével jutott el a kiállítás Kisiratosra. /Jámbor Gyula: Romániában csak Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./
2009. augusztus 1.
Petőfi Sándor halálának 160. évfordulója emlékére Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnökének vezetésével egy diákcsoport Budapestre utazott, míg egy másik csoport Segesvárra indult Kecskemétről. Kedves Gyula hadtörténész és Ratzky Rita irodalomtörténész Csataterek Petőfije című, hiánypótló kötetét bemutatták Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Holló József főigazgató a könyvet ajánlva arról beszélt, hogy Petőfi Sándor határtalan szabadságvágya és a tekintélyalapú hadsereg vezetése között óhatatlanul konfliktusok voltak. Petőfi Kossuthtól maga kérte áthelyezését Bem József tábornokhoz, aki a feszültségek ellenére tudott bánni segédtisztjével, mert tisztában volt azzal, hogy Petőfi Sándor, a lánglelkű költő mozgósító ereje a hadseregben felbecsülhetetlen. /Petőfire emlékeznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./
2009. augusztus 21.
Keresve sem találhattak volna jobb helyszínt a legújabb Petőfi-kötet bemutatójára, mint a gidófalvi Czetz János-emlékszoba. A háromszéki község leghíresebb szülötte, a szabadságharc legfiatalabb tábornoka, Bem tábornok vezérkari főnöke, majd a szabadságharc után Buenos Airesben az argentin Katonai Akadémiának negyedszázadon át az igazgatója maga is gyakran találkozott Bem főhadiszállásán Petőfivel, noha ennek nem maradt írásos nyoma. Bemutatták Kedves Gyula–Ratzky Rita: Csataterek Petőfije. Dokumentumok, Petőfi-művek hadtörténeti és irodalomtörténeti-poétikai elemzésekkel /Timp Kiadó, Budapest, 2009/ című könyvet. Dr. Kedves Gyula alezredes, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettese és Ratzky Rita irodalomtörténész alaposan tájékozódtak nemcsak a könyvtárnyi Petőfi-irodalomban. A kötet a csatatereket számos korabeli haditérképen és napjainkban készült fotográfián mutatja be. /Krajnik-Nagy Károly: Könyvespolc: Csataterek Petőfije. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./
2009. szeptember 7.
A második világháború magyar hadseregében szolgált honvédek találkoztak Gyergyóremetén szeptember 6-án az első ízben megszervezett Gyergyói Veterántalálkozón. A honvédek találkozójának ötletgazdája a gyergyóremetei születésű Nagy József, a BBTE történelem szakos hallgatója, aki a második világháború gyergyói vonatkozásait kutatja. A 94 éves Blénessy Jenő bácsi könyvet is írt második világháborús élményeiről, illetve az orosz hadifogságban töltött éveiről. „Három generáció nőtt fel a második világháború óta, de még mindig feltáratlan, mi történt önökkel a harcok viharában” – fejtegette Laczkó Albert Elemér gyergyóremetei polgármester. A találkozón Illésfalvi Péter, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze Háború Gyergyóban – gyergyóiak a háborúban címmel tartott előadást. /Jánossy Alíz: Világháborús veteránok találkoztak Gyergyóremetén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./
2009. december 2.
Európai uniós támogatással dolgozzák fel és teszik a nagyközönség számára elérhetővé az 1848/49-es forradalom és szabadságharc relikviáit őrző Aradi Ereklyemúzeum 17 ezer darabos gyűjteményét. Az Arad Megyei Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum közösen nyert uniós támogatást a történelmi gyűjtemény megmentésére és közkinccsé tételére. Zombori István történész, a Móra-múzeum igazgatója szerint az elkövetkező esztendő során magyar és román szakemberek a budapesti Hadtörténeti Múzeum szakmai támogatásával rendszerezik és feldolgozzák a gyűjteményt: fegyvereket és katonai felszereléseket, egyenruhákat, zászlókat, numizmatikai és képzőművészeti anyagot, valamint a 1848/49-es forradalom és szabadságharc kultuszának tárgyi emlékeit. A gyűjtemény a két világháború között, majd az azt követő években is látogatható volt, a szabadságharc centenáriumára kiállítást is rendeztek. A hatvanas évektől azonban a tárgyak zömét a múzeumi raktárak mélyére száműzték. /Kezdődik az Aradi Ereklyemúzeum anyagának feldolgozása. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./
